Vajon mi vesz rá egy 19-26 éves fiatalt arra, hogy a nyári szünidejében egy idegen ország idegen embereinek idegen területén dolgozzon, ott napokon keresztül harcoljon a gyomnövényzet ellen, hogy délutánra izzadtan, koszosan és fáradtan még a vacsoráját is magának kelljen megfőznie?
A válasz egyszerű: mert nemnormális.
Persze a szó jó értelmében nemnormális. Mindannyian ilyenek vagyunk. Szeretünk világot látni, új embereket, kultúrákat megismerni, nyelveket tanulni. Szeretünk közösségben lenni, másokon segíteni. Barátokkal lenni, akikkel bolondozhatunk, új dolgokat próbálhatunk ki, és jobbá tehetjük valakinek az életét azzal, hogy önként segítünk neki. Mindezekért még azt sem sajnáljuk, ha egész nap ásni, gyomlálni, csákányozni, gereblyézni, festeni kell, hogy délutánra izzadtan, koszosan és fáradtan még vacsorát is kelljen főzni. :)
Ezt mindenki megtapasztalhatta, aki részt vett az idei Önkéntestáborunkban. Hat országból 13 fiatal érkezett a Parkba, hogy két hetet töltsön önkéntes munkával. Talán nem is tudták, hogy pontosan mire vállalkoznak. Célunk az volt, hogy a munka mellett jól is érezzék magukat, és amennyire lehet összehozzuk őket baráti szinten. Hiszen két hét hosszú idő, ami alatt gyakorlatilag össze vannak zárva, így nem árt, ha jó viszonyba kerülnek. A két táborvezető, Ami és Ági igazán sokat tett azért, hogy kialakulhasson a bandaszellem. Innen is nagy köszi nekik!
Első este szalonnasütős tábortüzet tartottunk, ahol szó szerint sikerült összemelegedni. Előkerült gitár és ukulele is (Kristina jóvoltából), és hamar kiderült, hogy mik a közös kedvenc slágerek.
De a legnagyobb, és legemlékezetesebb közös játékról muszáj megemlékezni. Mindenkinek csak ajánlani tudom a Psychologist (magyarul: Pszichológus) nevű játékot. Nem ismered? Na akkor te leszel a következő doktor! Órákon keresztül tudtunk ezzel szórakozni, és hálistennek elég gyakran "jutottunk" új orvoshoz, aki nem ismerte a játékot.
A táborozók egy átlagos napja a következőképpen nézett ki: reggel fél nyolctól ébresztő, reggeli. Kilenctől délig munka, amit igyekeztünk minél jobban variálni, nehogy idő előtt megunják. :) Ebéd után volt egy kis pihenő, majd folytattuk a munkát, de csak addig, hogy kijöjjön a napi hat óra. :) A munka kert tisztítás volt (dzsindzsaírtás!), illetve sokat festettünk az épület szebbé tételének érdekében. Jobbnál jobb ajtók születtek ennek nyomán. Bárki megcsodálhatja, aki erre jár. A munkák végeztével igyekeztünk minél jobb programokkal kecsegtetni. Így jutottunk el a Dunára evezni, túrázni a Holdvilág-árokba és az Oszolyra, várost néztünk Szentendrén és Budapesten több alkalommal is. Egyszer még egy magyar népzene együttest is vendégül láttunk a Parkban, akik a tűz mellett húzták a talpalávalót.
A szabad estéken sem unatkoztunk, mert ekkor nemzeti estek voltak. A legemlékezetesebbek a cseh slivovice, a lengyel piroky, az ukrán céklaleves, az olasz spagetti, a horvát ital (aminek nem emlékszem a nevére, de erős volt), és a spanyol gitárdal. Valójában felsorolni sem lehet mennyi mindennel készült mindenki. Táncok, ételek, italok, videók, dalok... Volt itt minden. Igazi világutazás. :)
Természetesen mi is iparkodtunk minnél többet megismertetni a magyar kultúrából (és szubkultúrákból). Azt hiszem igen intenzív benyomást tettek a budapesti látogatások. :) Azt például muszáj elmesélni, hogy egyik este megnéztük együtt a Kontrollt. Nagy sikere volt. Hát még pár nappal később, amikor a valóságban is elkezdték terrorizálni az ellenőrök Gemmát, az egyik spanyol lányt. Hiába volt jegye, az ellenőrök nem akarták tovább engedni, persze közös nyelvük az valamiért nem volt. Még szerencse, hogy ott termettek a magyar lányok és rendezték a helyzetet. Néhány nap múlva újra ugyanazokkal az ellenőrökkel futottunk össze a metrón. Akkor már csak nevettünk az egészen.
Azt hiszem semmi nem mutatja jobban, hogy milyen jól sikerült ez a tábor, mint hogy alig akartak hazamenni utána. Már a búcsúzáskor tervezték, hogy újra találkozzunk. A rengeteg közös élmény, az együtt átélt pillanatok, a közös alkotás mind-mind hozzájárult, hogy szoros barátságok kötődjenek ebben a táborban.
Mindez nem valósult volna meg az Útilapu Hálózat profi közvetítése és magyar önkéntesei nélkül. Most, a tábor után néhány nappal már meg is van a következő nyári alkalom időpontja, amikor szeretnénk egy legalább ilyen jó tábort lebonyolítani.
Szóval 2012-ben is várunk minden nemnormális fiatalt egy kis munkára és jó sok együtt szerzett élményre! :)
(fotók: Jekli Ágnes)
