A héten fejeződött be a Dera-patak parkra eső szakaszának mederkotrása. Árvízvédelmi szempontból régóta esedékes volt, hogy a mederben a víz szabad folyása biztosítva legyen.
Mivel a patak esése a park területén csökken, ezért a hordalék, a rengeteg műanyag és egyéb szemét (babakocsik, autógumi, de találtunk már kibelezett televíziót is...) lerakódik, kisebb-nagyobb gátakat, zúgókat építve a patakon. Az elmúlt négy évben körülbelül 20 köbméternyi szemetet szedtünk ki önkénteseink segítségével a patakból és szállíttatunk el a park saját költségén.
A mederkotrást géppel végezték. Azért nem írok takarítást, mert a kotrás során a szemetet, követ a patak két partjára rakták le. Ígéretet kaptunk arra, hogy tavasszal közmunkások rendezik a partoldalt, reméljük megvalósul. Meglátásom szerint azon kívül, hogy a munka hatására valóban gyorsabban lefolyhat a víz, nem jelent tartós megoldást a patak margitligeti szakaszának tartós rendezésére. Emellett felmerült bennem, hogy egy "Natura 2000" védettség alatt álló területen ezt meg lehet-e tenni, a meder fölé behajló fákat letörve, az állatok élőhelyét feldúlva kell-e a medret rendezni?
Az árvízvédelem egy nagyon komoly szempont, a környezetvédelem is hasonlóan fontos, jó lenne, ha ezt a kettőt egyeztetve oldanánk meg környezetünk problémáit, úgy, hogy mi emberek és az élővilágunk is jól járjon.
